Egy dél-spanyolországi székhelyű, kereskedelmi napelemekkel foglalkozó EPC cégnél minden tetőtéri projekt egy ismerős szűk keresztmetszetet rejtett magában. A cég 100 kW-tól 500 kW-ig terjedő ipari tetőtéri fotovoltaikus berendezésekre szakosodott raktárakban és hűtőházakban. Az előző évben 40 telepítéssel a csapat tapasztalt volt, de továbbra is küzdött a rendszer elektromos egyensúlyával. Minden projekthez külön egyenáramú kombináló dobozra volt szükség a tetőn, és külön AC elosztó házra az inverter közelében. Ez két falra szerelhető dobozt, két kábelbemeneti készletet és a végződések hosszú listáját jelentett, amelyeket kétszer kellett ellenőrizni.
A projektek ütemezése szoros volt. A legtöbb ügyfél 6 hetes építési ablakot várt, ebből 10 napot fogyasztott el az elektromos fázis. Bármilyen hiba az egyenáramú és váltóáramú áramkörök bekötésében csak az üzembe helyezéskor merülhet fel, és arra kényszerítette a csapatot, hogy visszamásszon a tetőre és minden csatlakozást megvizsgáljon.
A DC kombináló és az AC elosztás szétválasztása egy sor gyakorlati problémát okozott. Először is, az egyenáramú oldalon egy 1000 V-os szálkombináló dobozra volt szükség, biztosítékokkal, túlfeszültség-védelemmel és leválasztó kapcsolóval. Az AC oldalnak saját házra volt szüksége megszakítóval és egy második SPD-vel. Mivel két doboz különböző magasságban és helyen volt felszerelve, a kábelek közöttük való húzás anyag- és munkaráfordítással járt.
A vezetékezési hibák okozták a nagyobb költséget. Egy tipikus 250 kW-os projektnél a személyzet 12-16 egyenáramú húr áramkört bontott le, majd létrehozta az AC kimeneti csatlakozásokat. A pozitív és negatív vezetők felcserélésének kockázata valós volt, ha kompakt dobozzal dolgozunk. Az előző évben a vállalatnak újra kellett húznia és újra le kellett bontania az egyenáramú vezetékeket három különböző helyszínen, ami hozzávetőlegesen 1800 dollárral járult hozzá minden incidenshez és a kiesett ütemtervhez. Súlyosabb probléma volt az összehangolt szétkapcsolás hiánya. Amikor egy ügyfél egy látható lezárási pontot kért a váltakozó áramú oldalon, a személyzetnek egy további biztonsági kapcsolót kellett beszerelnie, ami további 320 dollárral növelte projektenként az alkatrészeket és a munkát.
A vállalat három megközelítést vizsgált meg. Az egyik a kétdobozos beállítás megtartása és a címkézés javítása volt. Ez nem oldotta meg a többszörös burkolatok és a többszörös kábelbemenetek alapvető problémáját. Egy másik lehetőség egy helyi gyártótól származó egyedi gyártású panel volt, amely azonban hosszú átfutási idővel járt, és nem volt tanúsítva a kombinált egyenáramú és váltóáramú összeállításhoz. A harmadik lehetőség a Soutya DC+AC Combiner Box 600V 1000V 1 In 1 Out ipari burkolat volt.
A döntés három tényezőre vezethető vissza. Először is, a Soutya doboz egyetlen NEMA-besorolású házban integrálja az egyenáramú húrkombinálót és az AC kimeneti védelmet. Így nem volt szükség külön AC elosztó dobozra. Másodszor, az egység gyárilag be van kötve az egyenáramú busz és az AC megszakító közé, így a telepítő csak az egyik oldalon zárja le a PV-húrokat, a másik oldalon pedig az inverter betáplálását. Harmadszor, a doboz 600 V-os és 1000 V-os egyenáramú rendszerekhez egyaránt besorolható, amelyek lefedik a cég által meghatározott invertereket. Az 1 az 1-ben kimenet konfiguráció megfelelt az egyetlen inverter szabványos elrendezésének, egy DC bemenettel és egy AC kimenettel.
Az első telepítés egy 180 kW-os tetőtéri projektben történt Sevillában. A projekt ütemezése 4 hét volt, az elektromos fázist a második hétre ütemezték. A csapat két órát töltött a Soutya doboz kapcsolási rajzának áttekintésével, és megbizonyosodott arról, hogy a belső csatlakozások illeszkednek az inverter modelljéhez.
A telepítés egyszerű sorrendben történt. A személyzet a kombinált dobozt az inverter közelében lévő unistrut keretre szerelte fel. Behúzták a nyolc PV-vezetéket az egyenáramú szakaszba, és a biztosítéktartókon lezárták. Ezután elvezették az AC kimeneti kábelt a doboztól az inverter bemenetéhez. Az utolsó lépés az összes fül specifikáció szerinti meghúzása és a fedél lezárása volt.
A fő nehézséget a DC húrelrendezés jelentette. A doboz kompakt belsővel rendelkezik, és az első beszerelésnél a csapat úgy találta, hogy a biztosítéktartók közelebb vannak egymáshoz, mint az előző kombináló dobozukon. Ez fokozott körültekintést igényelt, amikor a vezetékek vezetékeit a burkolaton belül helyezték el. A megoldás az volt, hogy minden szálkábelt előre vágtak egy hosszra, és rugalmas csőkönyököket használtak a megfelelő sugár megtartása érdekében. Az első két egység után a stáb kidolgozott egy szabványos hosszúságú sablont, amely az átlagos húrvégződési időt 14 percről 9 percre csökkentette húronként.
A következő három hónapban a vállalat hat projektben használta a Soutya DC+AC kombinálódobozt 120 kW-tól 400 kW-ig. Az eredmények következetesek voltak.
A hat projektben a teljes munkaerőköltség-megtakarítás elérte a 18 500 dollárt. A gyorsabb telepítés két új szerződés elnyerésében is segített a cégnek, mivel a lerövidült építési idő lehetővé tette, hogy ugyanabban a negyedévben további munkákat is vállaljanak.
A cég elektromos vezetője, aki a Soutya dobozra való átállást irányította, ismertette a változást. "Leállítottuk a hibaelhárítást két doboz között. A kombinált egység egyszerűbb a helyszíni személyzetünk számára, és kiküszöbölte a leggyakoribb visszahívásokat, amelyeket az indításkor tapasztaltunk."
A projekt három olyan tanulságot mutatott be, amelyek más kereskedelmi napelem-szerelőkre vonatkoznak.
Ha a cég megismételné a folyamatot, akkor gyárilag rendelnék meg a Soutya dobozt az opcionális egyenáramú túlfeszültség-védelmi eszközzel, ahelyett, hogy később külső SPD-t adnának hozzá. Ez további 30 perccel csökkentené a telepítési időt projektenként, és csökkentené a tranziens események által okozott inverterleállások számát.
A napelemes rendszerek DC+AC kombinálódobozainak tervezése és telepítése a következő szabványokhoz igazodik:


Jack
Soutya