A texasi austini székhelyű napelemes mérnöki, beszerzési és építőipari (EPC) cég az elosztóközpontok és logisztikai raktárak tetőtéri napelemes rendszereire specializálódott. A cég évente 20-30 rendszert telepít, 300 kW-tól 800 kW-ig. A legtöbb háztetők olyan joghatóságok területén találhatók, amelyek elfogadták a National Electrical Code 2020-as felülvizsgálatát, ami azt jelenti, hogy minden rendszernek rendelkeznie kell egy felsorolt gyorsleállítási megoldással, amely az indítást követő 30 másodpercen belül ≤80 V-ra csökkenti a tömb feszültségét.
A 14 fős teljes munkaidős helyszíni személyzettel és az átlagosan két hónapos projektciklussal a csapatnak olyan gyors leállítási megközelítésre volt szüksége, amely egyszerre volt kódkompatibilis és elég egyszerű ahhoz, hogy a telepítés több munkaterületen is mozogjon. A korábbi megoldás működött, de rejtett költségekkel járt, amelyek csak a menetrend késői szakaszában jelentek meg az anyagjegyzékben.
A cég egy modulszintű teljesítményoptimalizáló rendszert írt elő a gyors leállításhoz. Mindegyik doboznak saját kommunikációs kapcsolatra volt szüksége egy központi átjáróhoz, az átjáróhoz pedig külön Ethernet-kábelre és egy 24 V-os DC vezérlővezetékre volt szüksége az inverter területére. Egy 400 kW-os, több mint 900 modullal rendelkező tetőn ez azt jelentette, hogy minden modulsoron végig kellett húzni az extra alacsony feszültségű vezetékeket, és három különálló átjáróhelyen kell lezárni.
A helyszíni technikusok több időt töltöttek ezeknek a kommunikációs kapcsolatoknak a telepítésével és hibaelhárításával, mint az egyenáramú kábelezéssel. A hosszú vezetékek időnként leesnek, aminek következtében az inverter leállítási vezérlője hibát jelez. Még akkor is, ha a tömb biztonságos volt, az időszakos kommunikációs hibák téves riasztásokat és sikertelen ellenőrzéseket váltottak ki. Egy projekt négy helyszíni látogatást igényelt, mielőtt a helyi AHJ elfogadta a leállási időzítési tesztet. A többletmunka, az utómunkálatok és az ellenőrzési késések wattonként 0,045 dollárral növelték a vállalat beépítési költségét.
Az alternatívák értékelése során az EPC csapata három lehetőséget hasonlított össze:
A Soutya eszköz a leállítási parancsot a meglévő egyenáramú tápkábelen keresztül küldi, egy 24 V-os egyenáramú tápvezeték jelét használva a modulszintű adókkal való kommunikációhoz. Nincs további Ethernet-futás, és nincs külön kisfeszültségű érzékelő vezeték sem. A ház minden egyes húrkombinációs pontra felszerelhető, és szabványos húrinverterhez csatlakozik. Egyetlen vezérlő több karakterláncot is képes kezelni, ami csökkenti a tetőnként szükséges vezérlődobozok számát.
Egy másik döntő tényező a kompatibilitás volt. Az EPC már szabványos volt egy márkájú sztringinverteren, a Soutya készülék pedig olyan inverterekkel működik, amelyek nem rendelkeznek beépített gyorsleállítással. Ez lehetővé tette a vállalat számára, hogy megtartsa meglévő inverterkészletét és transzformátorterveit, elkerülve minden projekt költséges újrahuzalozását.
Az első telepítés egy 410 kW-os lapos kereskedelmi tetőn történt Dallasban. A bevezetés két szakaszt ölelt fel három hét alatt:
A kezdeti leállítási teszt során egy akadály jelent meg. A gyenge földelés miatt az egyenáramú tápvezeték vezérlőjelének ereje vesztett egy hosszú szál vége közelében. Soutya alkalmazásmérnöke egy 10 m-es integrált jelszűrő telepítését javasolta ennek a húrnak a végére. Ezzel kevesebb mint egy óra alatt megoldódott a probléma. A beállítás után a leállítási teszt 22 másodpercen belül 8 V-ot mért a modul főcsatlakozóján, kényelmesen a 80 V-os határérték alatt.
A társaság 18 elkészült tetőtéri rendszert követett nyomon a Soutya gyorsleállító eszköz használatának első éve után. Mért eredmények az előző megközelítéshez képest:
Ezek a nyereségek lehetővé tették az EPC-nek, hogy az ajánlati ár megváltoztatása nélkül elnyelje a későbbi anyagár-emelkedést, és a lerövidített építési ütemterv javította a raktárbérlők időben történő szállítását, akiknek tetőszerkezetre volt szükségük.
"A modulszintű gyorsleállítás korábban a legnagyobb piszkos munkaterületünk volt" - mondta a cég műveleti alelnöke. "A Soutya 24 V-os egyenáramú távvezeték-vezérlő eszköz egy réteg bonyolultságot vett ki az egész rendszerből. Többé nem húzunk plusz adatvezetéket, és egyetlen leállási kommunikációs hiba sem volt a váltás óta."
A projekt három tanulsága kiemelkedik a többi telepítő számára:
Ha a csapat újraindítaná a projektet, akkor minden 300 m-nél hosszabb zsinórra már az elejétől felteszik a jelerősség-szűrőt a tervrajzra. Ennek ellenére a kisebb módosítás volt az egyetlen probléma, amely mind a 18 telepítésnél előfordult.


Jack
Soutya